123 éve, 1897 március 15-én született Winter Ernő. 1925-től a Tungsram Kutatólaboratóriumának tagjaként az elektroncső-fejlesztés és ezáltal a magyar híradástechnikai ipar egyik kiemelkedő alakja lett.

A Tungsram és jeles kutatási intézmények keretében Winter mind a kutatás, mind a következő generáció oktatása terén fontos szerepet játszott.

Tízgyermekes család legkisebb fiaként született Győrben. Édesapja korai halála miatt iskoláit munka mellett végezte el. 1915-1918 között katonáskodott, majd a budapesti József Műegyetemen tanult. 1925-ben vegyészmérnöki diplomát szerzett, s belépett az Egyesült Izzóhoz, ahol a rádiócsőfejlesztés vezető alakja lett egészen a második világháború utánig.

 

A rádiókészülék lelke a rádiócső volt. Az izzólámpagyárak voltak az első rádiócsövek gyártói is, hiszen a gyártási technológia a lámpagyártással volt kezdetben rokon: az izzószál és a búrába beforrasztott fémlemez között áramló, ráccsal irányított elektronáram jelentette a rádiócső technikai alapját. Az 1920-as évek elején indult szórakoztató rádiózás rohamos terjedése a csövek fejlesztőit rendkívüli tempóra késztette az 1920-as és 1930-as években.

Az első világháborúban katonai célra már egyszerű rádiócsöveket előállító Tungsram a műsorszórás rohamos terjedését látva 1922-ben hozta létre kutatólaboratóriumában az elektroncsőosztályt (Audion osztály). Winter Ernő és munkatársai elkötelezett munkája révén a Tungsram lépést tudott tartani a rádióvevőcsövek rohamos fejlődésével a két világháború között és ehhez a fejlődéshez számos probléma megoldásával, részterület tisztázásával járult hozzá. Így például Winter Ernő és Czukor Károly kísérleteinek eredményeképp 1927-1928-ban a Tungsram a Philips báriumazidos, párologtatási eljárásával egyenértékű báriumcső-gyártási technológiát dolgozott ki. E szabadalommal védett eljárás értékét jelzi, hogy használatáért például a Telefunken, a másik nagy európai konkurrens, a birtokában levő többrácsos csövek szabadalmainak használatát engedélyezte a Tungsram számára. Winter eljárást dolgozott ki a nagy érzékenységű csöveknél mutatkozó ún. mikrofónia, tehát külső zaj, ütés, rezgés okozta kellemetlen búgó hang kiküszöbölésére. A rácsemisszió csökkentésére kidologozott eljárása segítségével (a csövek rácsának nemesfémbevonata) pedig a csövek teljesítménye nagy mértékben növelhető volt. A II. világháború előestéjén a színüveg csövek jelentettek jelentős előrelépést a rádiócsövek konstrukciójának fejlesztésében, a háború után pedig a miniatürizálás. Winter és munkatársainak köszönhetően a Tungsram színüveg és miniatűr csövei kiváló minőséget képviseltek, s különösen a színüveg telepes csövek áramfogyasztása volt kiemelkedően alacsony.

A háború után a mikrohullámú technika jelentette a híradástechnika fejlődésének következő lépcsőfokát. Magyarország e fejlődésbe való bekapcsolódásának egyik irányítója Winter Ernő volt, aki e téren a világháború idején a Tungsramnál folytatott sikeres kísérletekre támaszkodhatott. A Tungsram területén, de attól szervezetileg elkülönülten működő Távközlési Kutatóintézet egyik vezető munkatársaként többek között hatalmas áramimpulzusok kibocsátására alkalmas ún. készlet-katódokat dolgozott ki. 1951-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt, annak Híradástechnikai Bizottságában többek között a híradástechnikai alkatrészek kutatása és fejlesztésének szervezésével foglalkozott. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság egyik alapító tagja, az MTA Műszaki Fizikai Kutató Intézetének egyik igazgatóhelyettese, 1971-ben bekövetkezett haláláig jelentős eredményeket felmutató kutató és a magyar híradástechnikai ipar jelentős szakembereinek generációit nevelő tudós volt.

 

Kép: Magyar Tudomány, A MTA Értesítője 78 (1971) 10, 652

22 TOVÁBBI CIKK OLVASÁSA

Tovább a Hírek oldalra