A jelen COVID-19-válság nem az első válság, melyet olyan nagymúltú vállalatok átélnek, mint a Tungsram. Vessünk egy pillantást arra, hogyan jutott túl a Tungsram a korábbi válságokon.

A Tungsram sikerrel jutott túl több válságon. Túlélte az első világháború végét, a munkaerő, ennivaló, közlekedési eszközök, szén és benzin bénító hiányát. Túlélte a spanyolnáthát, az egyik legtöbb halálos áldozattal járó járványt az emberiség történetében, mely 1918-1920-ban az alultápláltság, túlzsúfolt kórházak és közlekedési eszközök, egyes városrészekben a higiéniai viszonyok miatt Budapesten is magas halálozási aránnyal és hasonló karantén- és lock-down intézkedések bevezetésével járt, mint amelyekkel ma szembesülünk. Túlélte a Tanácsköztársaság idején a menedzsment átvételét az üzemi tanács által, majd ugyanabban az évben a román hadsereg által a gyárból elszállított gépek és nyersanyagok okozta jelentős veszteséget. Ezen túlmutatva a vállalat túlélte az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlását és a trianoni szerződést, melynek következtében a hazai piac összezsugorodott, és megoldásokat talált a tőkeimport megnehezedett feltételeire, a növekvő protekcionizmusra a világkereskedelemben és a gazdasági kapcsolatokra is kiható politikai feszültségekre a Duna-medencében.

Ezen körülmények ellenére a Tungsram a két világháború között sikeresen növekedett. A háború idején a profitot a termelés mechanizálására és az izzólámpa vertikális termelési láncának felépítésére fordította. 1917-ben felvásárolta egyik jelentős osztrák versenytársát és részesedést szerzett a másik jelentős osztrák-magyar versenytárs magyarországi gyárában. Az 1917-1918-ban lezajlott sztrájkok eredményeképp 1919-ben a szénhiány miatti termeléscsökkenés idején a Tungsram segélyt fizetett az átmenetileg munka nélkül maradt dolgozóknak, felismerve, hogy költséghatékonyabb megoldás a betanított munkásokat megtartani, mint rendszeresen újakat betanítani. Az új vezérigazgató, Aschner Lipót pedig stratégiai jelentőségű döntéssel a vállalat erőforrásait azokra a termékcsoportokra koncentrálta, melyekben a Tungsram jelentős hozzáadott értéket tudott teremteni, pénzügyi és szellemi tőkét koncentrálni. Az izzólámpák mellett a rádiócsövek képezték az új vezető termékcsoportot; a korábbi katonai megrendelések kapcsán szerezte a Tungsram első tapasztalatait ezzel az új technológiával.

Az 1929 októberében kezdődött világgazdasági válság idején a Tungsram fenntartotta pénzügyi stabilitását és az egyik legjelentősebb konvertibilis exportot bonyolító magyar vállalat volt. A nemzetközi izzólámpakartell közepes méretű tagjaként a Tungsram profitált e szervezetnek a kereskedelmi korlátozások kikerülésére, a termékek racionalizálására, az árak fenntartására és az eladási költségek csökkentésére irányuló intézkedéseiből. A Tungsram folytatta fő exportpiacain termelési kapacitások létrehozását, hogy tartósan hozzáférést biztosítson ezekhez. A rádiók, s így a rádiócsövek, fontos fogyasztási javakká váltak, melyek a válság idején részlegesen a színházat, mozit és egyéb kikapcsolódási lehetőségeket helyettesítették középosztálybeli családok számára. Egyes innovációs folyamatok a válság idején értek be, mint a nagykristályos volfrámszál, mely az izzószál alaktartó tulajdonságát és szilárdságát javította, végeredményben a fénykibocsátás hatásfokát javította. Más innovációs folyamatok közvetlen a válság előtt vagy annak idején indultak, mint a kriptongáz töltőgázként való használatára irányuló kutatások, vagy a gázkisülőlámpák és a fénycsövek fejlesztése. A rádiócsövek folyamatos fejlesztése is nélkülözhetetlen volt a Philips, a Telefunken és az észak-amerikai gyártók által támasztott verseny miatt. Pfeifer Ignác professzor, a Tungsram kutatólaboratóriumának első vezetője nyomában 1936-tól Bay Zoltán professzor vezette a Tungsram kutatóit új területekre még a második világháború idején is.

A harmadik nagy válság a második világháború végén alakult ki. A szovjet csapatok 1945 tavaszán leszerelték a Tungsram újpesti központi gyárát. Hiány volt élelmiszerből, fűtő- és építőanyagból – mindenből. Mégis, néhány elrejtett gép, a mérnökök által emlékezetből újratervezett gép és szerszám, s dolgozók által otthonról hozott szerszámok segítségével mindössze néhány héttel(!) a leszerelés után, 1945. július 6-án újraindult a termelés, s amint a külkereskedelmi korlátozások lehetővé tették, az export is. A Winter Jenő vezette kutatócsoport 1946-ban a háború idején a miniatürizálás terén világszerte megindult fejlődés eredményeit is felhasználó miniatűr, energiahatékony rádiócsősorozatot dolgozott ki, mely az egyik legkeresettebb magyar exportcikk volt az ötvenes években is. A vállalat államosítása, mely az önálló import- és exportjog elvesztésével is járt, a kutatás újjászervezése az országban, a hidegháború politikai és világgazdasági hatása a Tungsram életében is óriási nehézségeket jelentett; az extenzív növekedés lehetősége még így is megnyílt.

1989-re a Tungsram folyamatosan alacsony profitot termelt és jelentős adósságot halmozott fel. A tervgazdaságban a nagyvállalat nem működött hatékonyan; termékprofilja, termelési technológiája és folyamatai nem alkalmazkodtak kellő gyorsasággal a világítástechnika és az elektronikai ipar fejlődéséhez és a kereslet változásához. A GE többségi tulajdonszerzése a Tungsramban lehetővé tette a vállalat számára, hogy az elkerülhetetlen szerkezeti átalakulást e multinacionális vállalat részeként hajtsa végre. A GE részeként a Tungsram túlélte a rendszerváltást, visszanyerte pénzügyi stabilitását és megerősítette innovációs képességét. 2018 óta az ismét önálló Tungsram újabb átalakuláson megy keresztül, melynek keretében a világítástechnikán túl egyre újabb területekre terjeszti ki működését smart megoldások kidolgozásával. Az UV-fénnyel működő fertőtlenítő kidolgozása csak egy példa a piaci igényekre való gyors reakcióra, egyúttal a Tungsram innovációs képességének biztos jele, mely a válságok túlélésének kulcsa.

Tungsram UV Box https://www.youtube.com/watch?v=5zdWXRBmRec