1944. december 24. és 1945. február 13. között zajlott Budapest ostroma. A város német megszállás alóli felszabadulására emlékezünk minden év február 13-án.

A lakosság élet-halál harca mellett zajlott egy másik, nem kevésbé fontos harc az ország, és főleg Budapest és elővárosai (pl. Újpest és Csepel) ipari kapacitásának megőrzéséért, mely az ország ipari termelőkapacitásának oroszlánrészét jelentette. A Tungsram sorsán keresztül ez utóbbi, 1944 késő októbere óta zajló harc fő fordulatait, az egyéni és kollektív helytállás példáit figyelhetjük meg, melyek kiérlelték a Tungsram műszaki vezérigazgatója, Bay Zoltán professzor meggyőződését: Az élet erősebb.

1944-ben a szovjet hadsereg előrenyomulásával Németország számára ennek megnehezítése, szövetségesei feltétlen hűségének biztosítása, ezáltal katonai és gazdasági erőforrásaik használata, s a hadiipari termelőkapacitás megőrzése váltak elsődleges szemponttá. Magyarország 1944. március 19-én történt megszállása után letartóztatták az ország gazdasági és politikai életének mintegy 3000 vezető személyiségét, Nyugat-barát és ellenzéki politikusokat és újságírókat, az ipari életben vezető szereppel bíró zsidókat, közöttük Aschner Lipótot, a Tungsram vezérigazgatóját, akit hamarosan Mauthausenbe deportáltak. Ezután az ország háborús gazdasági és katonai erőfeszítései fokozódtak; a Tungsram megindította az előkészületeket a német hadsereg számára katonai rádiócsövek gyártására.

Horthy sikertelen kiugrási kísérlete után és az orosz csapatok gyors előrenyomulását látva 1944 októberében a német hadsereg az új, Szálasi-féle magyar kormány jóváhagyásával elrendelte a magyar ipar, a közigazgatási szervek és a lakosság Németországba telepítését. November közepén, nem sokkal azután, hogy az első szovjet tankok megjelentek a főváros közelében, a Tungsram is megkapta a kitelepítési parancsot. Az alkalmazottak megtagadták az ország elhagyását. A gyár vezetősége sikeresen kivédte a gépek elvitelét két lépéses kitelepítési terv lebegtetésével és részleges végrehajtásával: Mindössze a német katonai rádiócsöveket gyártó gépsorokból került két vagonnyi a Tungsram bécsi gyárába (kis terv), ezalatt kiküldött munkatársak a teljes gépállomány számára Németországba indultak helyet keresni (nagy terv). Ez utóbbi akció révén a vállalat megszabadult néhány fasiszta tisztviselőtől.

A magyar kormány értesült arról, hogy a visszavonuló német sereg Oroszországban és Romániában nem csupán a katonai, hanem a polgári létesítményeket is rombolta. A honvédelmi és iparügyi minisztérium tárgyalásai eredményeképp a német hadvezetőség (Heeresgruppe Süd) megtiltotta csapatainak a közművek (elektromos, gáz, víz) rombolását és a bányák és ipartelepek rombolását is, amennyiben a magyar kormány gondoskodik arról, hogy a hadi fontosságú ipartelepek, bányák stb. oly mértékben megbéníttassanak, hogy azok hosszabb ideig üzembehelyezhetők ne legyenek. November 13-án és 14-én kelt rendeleteivel a Honvédelmi Minisztérium megtiltotta a Honvédségnek a kiürítendő üzemek rombolását, a bénítás végrehajtásánál a helyi viszonyok figyelembevételét és lehetőleg a gyárak saját személyzetének alkalmazását írta elő. Iparügyi Minisztérium az üzembénítási előkészületek felülvizsgálatára rendelt bizottságokba delegált képviselői kiválasztása és a vállalatvezetőknek eljuttatott titkos információk révén támogatta a gyárakat a bénítás olyan formában való végrehajtásában, hogy az termelőképességüket érdemben ne veszélyeztesse. Így a gyárak maguk készíthették elő a vonatkozó terveket, saját műszaki személyzetük hajthatta azokat végre, maguk szállíthatták el és őrizhették a leszerelt alkatrészeket. Vesztegetés mellett e félhivatalos támogatás is szükséges volt a Tungsram számára keresztülvinni, hogy a töltőgázokat előállító gyár helyett villamos hálózata egyes „kulcselemeinek“ leszerelése minősüljön a termelőképesség kellő mértékű bénításának.

A bénítás ütemét lassúnak itélő német főhadiszállásról december elején parancs érkezett 45 magyar gyár felrobbantására. A Tungsram is e listán szerepelt, hiszen a kor legfőbb információs eszköze, a rádió kulcsalkatrészének, a rádiócsőnek egyik legfőbb hazai gyártója volt és a katonai radarprogram tudományos vezetését a Tungsram kutatóinak Bay Zoltán által irányított kutatócsoportja végezte. Pétery István iparügyi államtitkár bizalmasan értesítette a vállalat vezetőit és arra biztatta őket, hogy a munkások felfegyverzésével akadályozzák meg a robbantást az esetben, ha katonaság szállna ki. A Tungsram dolgozói között volt 100 bátor férfi, aki vállalta a kockázatos feladatot Nagy Pál Jenő szociáldemokrata munkatársuk vezetésével. Bay Zoltán az ő felfegyverzésük érdekében lépett kapcsolatba a magyar ellenállási mozgalommal, amiért  fogságba került; Jankovich Dénes kereskedelmi vezérigazgató érte el a Deutsche Industrie Commission útján Bay kiszabadítását. Az ellenállási mozgalmat elárulták. Budapest körülzárása befejeződött, ostroma megkezdődött karácsony estéjén. Számos gyárban jelentek meg német osztagok a robbantás kivitelezésére, de több helyütt felkészülten várták őket, egyes esetekben magyar osztagok vállalták a robbantás végrehajtását, s valójában megakadályozták azt. Január elején egy német katonai különítmény a Tungsramnál is megjelent, a bénítás céljából leszerelt alkatrészek átadását követelve, a gyár felrobbantásával fenyegetőzve. Ezen alkatrészek egy részét a munkatársak “megtalálták”, átadták, így a gyár, amelynek pincéiben már mintegy kétezer munkatárs és családja húzódott meg, ismét megmenekült. A hadi cselekmények folyományaképp Újpest és a Tungsram gyár számára januárban véget ért az ostrom, s a vállalat már az orosz hadsereg számára gyártott rádiócsöveket, mire az egész magyar főváros felszabadult. Mint kiderült, az újpesti gyár számára 1945 tavasza a teljes leszerelés formájában súlyosabb veszteséget hozott, mint az ostrom, de február 13-án még a remény élt.

A Tungsram vezetői, Bay Zoltán és Jankovich Dénes mellett a vállalat számos kevésbé ismert munkatársa is hősies helytállást tanúsított Budapest ostroma során. Telegdy Árpád, aki 1912-től dolgozott a Tungsramnál, a két világháború között a speciállámpagyártás vezetője volt, a háború kezdetén az egész lámpagyártás vezetője lett, majd a gyár műszakvezető főmérnöke és légoltalmi parancsnoka is. A Tungsram élethalálharca során lelkileg megroppant. 1944 decemberében sikerült a gyár felrobbantását elodáznia, de hamarosan véget vetett életének. Halála pontos körülményeit még családja sem ismerte, búcsúlevelében mindössze annyi állt, hogy “nem bírja tovább”. Háborús helytállásáért a vállalat területén utcát neveztek el róla. Az ő sorsa is hozzájárult Bay Zoltánnak a háború alatt megérlelt, s visszaemlékezése címéül választott meggyőződéséhez: “az élet erősebb”. S valóban, Telegdy Árpád fia, Telegdy György 4 évtizedet (1950-1990) töltött a Tungsramnál és a Mikroelektronikai Vállalatnál, a félvezetőfejlesztés és -gyártás egyik vezető mérnöke volt. Budapest ostroma emléknapján kegyelettel emlékezünk a háború áldozataira és a Tungsram minden dolgozójára, aki a háború idején hűségesen ellátta a feladatát.

Források:

Bay, Zoltán, Az élet erősebb. Csokonai-Püski, Debrecen, 1990

A magyar ipartelepek 1944 őszén elrendelt felrobbantása, illetőleg megbénítása ellen végrehajtott akció. Kézirat gyanánt. Magyar Iparügyi Minisztérium, Budapest, 1945. október

Interjú Telegdy Györggyel. Budapest, 2020. április 3.

Kép:

Az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. központi izzólámpa- és rádiócsőgyára, 1930-as évek. MTI Fotóbank