150 évvel ezelőtt született Aschner Lipót, 1921-1944 között a Tungsram vezérigazgatója, igazi self-made man, a két világháború közötti korszak topmanagere, akinek öröksége máig hat.
Aschner Lipót, aki egy sokgyermekes zsidó család második fiaként született Assakürtön (ma Szlovákia) 1872. január 27-én, sikerrel valósította meg az amerikai álmot Magyarországon. 15 éves korától kereskedelmi tisztviselőként dolgozott különböző vállalatoknál, közöttük a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaságnál, a korabeli Magyarország egyik legnagyobb vállalatánál. 1892-ben, 20 éves korában lépett be az Egger B. és Társa céghez, a mai Tungsram elődvállalatához, ahol 1921-ben vezérigazgatóvá nevezték ki. Az 1930-as években több vállalat és pénzügyi intézmény igazgatótanácsának és felügyelőbizottságának tagja, s a Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesületének alelnöke volt. Szakmai sikerei kitartó, céltudatos munkájának, önfegyelmének, állandó tanulásának (nyelvek, szervezés és menedzsment, a piac aprólékos és aktuális ismerete), s munkatársai sikeres kiválasztásának eredménye volt. Önfegyelme, belső ereje leginkább Mauthausenbe való deportálása, majd kiszabadítása utáni svájci tartózkodása idején mutatkozott meg, amikor a Tungsram nemzetközi kapcsolatai újjáépítésén dolgozott.
Vezérigazgatói irányítása alatt a Tungsram az európai kontinens harmadik legnagyobb izzólámpa- és rádiócsőgyártó vállalatává növekedett, a Philips és az Osram ill. Telefunken mögött. Aschner fejezte be a Tungsram vertikális vállalattá alakítását és a két világháború között növekvő kereskedelmi protekcionizmus kivédése érdekében számos országban alapított gyártó üzemeket. Nemzetközi kartellek tagjaként a Tungsram részt vett az izzólámpák, rádiócsövek és rádiókészülékek tekintetében a piacok szabályozásában és Magyarország egyik kiemelkedő exportvállalatává vált.
A bértárgyalásokon kemény álláspontot képviselő Aschner tisztában volt a képzett és a vállalat iránt elkötelezett munkavállalók értékével. Ezért a Tungsram Magyarországon az elsők között volt olyan vállalati jóléti intézmények kialakításában mint pl. orvosi szolgálat, üzemi étkezde, nagyszabású sport- és üdülőlétesítmények. A Tungsram támogatta a vállalati kulturális egyesületeket (kórus, színház) és könyvtárat nyitott a dolgozók számára. Aschner és a Tungsram az UTE jelentős szponzorai voltak, amelynek Aschner 1895-től titkára, 1921-től 1934-ig aktív és eredményes elnöke volt. Aschner és felesége számos jótékonysági egyesületet és ügyet támogatott.
Aschner Lipót öröksége azonban leginkább a szervezett kutatás és fejlesztés terén élt tovább. A Tungsram már az első világháború előtt jó nevet szerzett magának az iparágban, jelentős részben Pintér József műszaki igazgató irányításának köszönhetően, azonban az intézményes kutatás-fejlesztés elengedhetetlen volt az első világháború után felgyorsuló technológiai fejlődéssel való lépéstartás érdekében. Vezérigazgatóvá választása utáni első lépései között Aschner meghívta Pfeifer Ignácot, a József Műegyetem (ma: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) volt Műszaki technológia professzorát a vállalat alapítandó kutatóintézete élére, majd az 1929-ben kirobbant gazdasági világválság idején is elegendő forrást biztosított a kutatásokhoz. Pfeifer Ignác, Magyarország első ipari kutatóintézetének első igazgatója nemzetközi hírű tudósokból álló csapatot alakított ki, akik a világítás- és rádiótechnika, fotocellák, képátvitel és számos egyéb terület fejlesztéséhez járultak hozzá. Aschner Lipót kezdeményezésére a Tungsram alapítványával létesült a József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen az Atomfizikai Tanszék. Ennek élére nevezte ki a Műegyetem Bay Zoltánt, aki szegedi egyetemi professzori állását feladva állt 1936-ban a Tungsram Kutatólaboratórium élére. Műegyetemi előadásait nagy számú hallgató látogatta más egyetemekről is. A második világháború pusztításai után a Bay Zoltán vezette kutatók által a Tungsramban sikerrel végrehajtott Holdradar-kísérlet demonstrálta a magyar ipari kutatás megmaradt erejét és reményt nyújtott a legnagyobb szükség idején. A tervgazdaság bevezetése együtt járt a szovjet mintára létesített akadémiai és ipari kutatóintézetekkel, ennek keretében vállalati fejlesztő egységek leválasztásával. Tungsram-kutatók három kutatóintézetben töltöttek be vezető funkciókat: Távközlési Kutatóintézet (TÁKI, 1949-1994), Híradástechnikai Ipari Kutatóintézet (HIKI, 1953-1981), Műszaki Fizikai Kutatóintézet (MÜFI, 1956-1998). Ezen intézmények egyes laborjai hosszabb-rövidebb ideig a Tungsram területén működtek, kutatási témáik egy része a Tungsrammal együtt kerültek meghatározásra és a Tungsramban történt egyes eljárások kísérleti bevezetése. Így a Tungsram két világháború közötti kutatóintézetének sikeres működési elvei ezen intézményekbe részben átplántálódtak és a Tungsram volt kutatói támogatták az ország erőfeszítéseit a híradástechnika, vákuumtechnológia, tranzisztor- és félvezetőfejlesztés, mikroelektronika, méréstechnika terén a fejlődéssel való lépéstartásban.
Aschner Lipót öröksége ma is inspirációt jelent, hogyan lehet szerény pénzügyi eszközök birtokában sikert elérni kitartás, önfegyelem, transznacionális hálózatépítés és a legkorszerűbb tudás segítségével.
Szerző: Hidvégi Mária
